Bujáki kikelet túra beszámolók

Kedves Barátaim!

Ezen a hétvégén a Bujáki Kikelet 25-ös távját választottam túratársak és barátok elbeszélése nyomán. Nem kevés szerep jutott a gasztronómiai indíttatásnak. Erről majd később. A cserháti túrák romantikájához tartozik többek között a tömegközledéssel vaó nehéz megközelítés. Így végül is Attila barátommal abban maradtunk, hogy autóval érkezem Jobbágyiba és ott őt felvéve indulunk tovább. Így sem volt zonban rózsás a további utazás, mert a kátyús út szlalompályává alakította a közutat. Mindenesetre sikeresen megérkeztünk Bujákra és az iskolát is sikerült megtalálnunk. Egy kis várakozás után a teljes csapat együtt volt és nekivágtunk a 25-ös távnak. (A magyarnándori csapat két tagja a 45-öst választotta. ) Az első pont a bujáki várrom volt. Előtte még érdemes megemlíteni a Buják fölötti kápolnát és az úgy nevezett Kálváriát. A népi vallásosság iránt érdeklődőknek igazi csemege a szerény kis építény. A várba való feljutás során igen nagy számú emberáradattal találkoztunk. Fentről igen szép a kilátás és nyugodt a láthatár. Aki a családjával szeretne egy szép délután eltölteni festői romok között, annak bátran ajánlom. A várból leereszkedve a Sas-bércig rengeteg szép növényt és érdekességet láttunk. A kis szurdokvölgyek újabb romantikát szolgáltattak. A Sas-bércen igen szép kilátás tárult elénk. (Szanda-vár többek között) Utunk következő állomása Bokor volt. Egy gyönyörű kis réten ereszkedtünk le a faluig, amit többször is meg kellett örökíteni annyira szép volt. A faluban jött a túra lényege és a gasztronómiai indíttatás magyarázata. A hét faluban híres bokri fánk. Mennyei ízek, gyönyörű napsütés, lelkes asszonyok, régmúlt emlékeit idéző palóc házak. Siekerült is 5 fánkot megennem egy ültibe. :) Nagyon ízlett az összes ízesítés és meg is jegyeztem a módját annak, hogy hogyan tegyük majd mi is itthon a kakaóba való hempergetést. A faluból kiindulva a Bokri keresztig kisebb emelkedő volt, majd többnyire lejtős térszín következett. Sajnos az egyik letérést elnéztük és így volt egy 40 perces kitérőnk, de legalább többet is láttunk. Bujákon egy újabb meglepetés várt: népviseletbe öltözött néni ment el előttünk. Lehet hallotta a túra hírét és gondolta megmutatja milyen az igazi palóc menyecske. A célban egy helyi gazda az ott termelt mézeit árusította és gyorsan vettem is egy gesztenye-orbáncfű mézet. Ma biztosan kipróbálom.

Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a napon. Már régen éreztem magam ilyen jól!

A túrán túl pár dologról elgondolkoztam. Ezek a kis települések még képviselnek valamit a régi gazdálkodó emberek nyugalmáról és néphagyományairól. A túra napján ez valahogy fokozottabban is a látóterembe került. A párhuzamosan megrendezett Mátrabérc túra miatt volt valószínűleg inkább családias hangulatú a rendezvény, ami igen jót tett neki. Sokat vesztett volna az élményszerűségéből, ha nagy emberáradat lett volna. Ezeknek a kistelepüléseknek a jövője eléggé bizonytalan. A varázserejük lenyűgöző, de Isten ments, hogy a tömegturizmus áldozataivá váljanak. Talán itt élnek azok az emberek, akiktől nem csak hogy érdemes, de kell is tanulnunk. Most ugyan csak ez a két település volt név szerint érintve, de számtalan kis falu van, amikre ez érvényes.

Üdv!

———————————————————————————————————-
Eredetileg a Gerecse 50-re készültem, de néhány – számomra mértékadó- túratárs, aki ismeri értékrendemet, óva intett e nagy hagyományokkal bíró, de a lényegét régen elvesztő rendezvénytől. Így találtam rá a Bujáki Kikelet túrára, mely minden tekintetben kiváló minősítést érdemel.

A kapott itinerben fellelhető térképvázlat tényleg csak vázlat, de a szalagozással és az útvonal-leírással együtt hibátlan tájékozódásra ad lehetőséget. A szövegben szereplő információk pontosak, a helyszínen egyértelműen megmutatják a helyes útirányt.

A túra 90%-ban szalagozott útvonalakon haladt. A szalagok mennyisége és elhelyezése profi munkára vall. Az irányváltásoknál több, jól látható szalag vezeti a szemet, egyébként csak egy-egy megerősítő jelzés, hogy megnyugodhassunk, jó úton járunk.

A túra vonalvezetése szenzációs, látnivalókban gazdag. Minden volt benne, ami szép lehet így tavaszidőben. Gyönyörű kilátást biztosító várromok (Bujáki vár, Szanda-vár), kilátó (Sas-bérc), kanyargós patakvölgyek, változatos erdőállományok, virágos rétek és cserjések, löszdombok.

A túra mentes volt mindenféle hivalkodástól. A szervezők fiatal, lelkes csapata nagy munkával a háta mögött, szerényen, nagy odaadással tette a dolgát.

Az idő is kegyes volt hozzánk. Ideális túraidőben, napsütéses, hűvös időben, sármentes (ez a Cserhátban külön szerencse) utakon, ösvényeken haladhattunk.

Utunk részét képezte Bokor település, mely a maga egyszerűségében rendezett portáival nagy hatást tett rám. A település közösségi épületében felállított ellenőrzőponton volt a túra egyik ékköve. A friss, meleg pampuska. Ínyencként nagyon értékeltem a leheletkönnyű, ízletes „kőttes” fánkocskákat, amit itt kaptunk. Volt egyszerű porcukros, lekváros, továbbá fahéjas, kakaós, diós és mákos. A tálcákon nagy hegyekbe rakva és hozzá finom meleg tea.

A jó idő, a szép táj nagyon pozitív hatással volt rám. Testileg elfáradva, szellemiekben feltöltődve, lelkileg megtisztulva értem haza.

Mindenkinek ajánlom ezt a túrát, aki szereti a nem túl szintes, de változatos, családias hangulatú túrákat. Hálás vagyok a rendezőknek, hogy részt vehettem rajta.

—————————————————————————————————-

Bujáki kikelet 45
(Ünneplőbe öltözött fák között, fodros felhők alatt)

Bujákra beérkezni már maga is teljesítmény: hihetetlen aknazár védi ugyanis – észen kell lenni, nehogy kitörjön a sárga rettenet egy-két kereke. (Feladat megoldva, sűrű szlalomban.)

Ennek ellenére bőven rajtidő előtt érek az iskola bejáratához, ahol már egy-két túratárs és egy rajtlázban égő vizsla már várja a túra kezdetét. Némi papírmunka után indulhatunk is.

A bujáki kálvária mellett vezet az utunk, de a hivatalos útvonal nem visz el odáig. Bal helyett jobbra kanyarodik, hogy az erdő keresztül vezessen el a várig. De előbb láthatunk egy keresztet, ami később a túra kitűzőjén is feltűnik.

A bujáki vár támadása következik. Síkvidéki lekvárgörgetegként fontolva haladok felfelé, de egyszer úgyis felérünk.:) Odafent pecsét, csokika, s világfájdalmas ábrázatomra válaszul egy jól irányzott, egyszerű, didaktikus kérdés: ti. melyik távon vagyok… Köszönöm, a kérdés nevelő hatású volt, kitartott a túra végéig – s jelentem, beértem.:)

Az ilyen-olyan nevű puszták közt haladunk, s lassan feltűnik Virágospuszta. A lehető legjobb időben jövünk ahhoz, hogy lássuk, miről is kapta a nevét: gyönyörű virágos réteken-erdőszéleken haladunk.

A második ellenőrzőpont bevezet a tanyára, majd dombnak fel, patakátkelés, ilyesmi.

A túra számomra legszebb része következik. Kétoldalról szelíd domborulatok, halványzöld és virázó fák, szántóföld, mező. (És igen, felhők is, a nyomós fajtából – amíg ki nem értünk az erdőből, nem is igen értettem, mi ült rám. De most, hogy látom, tudom a reggeli lekvárkodásban nem csak én vagyok a hibás.)

Szóval megyek, mendegélek – s hirtelen megszáll egy gondolat, egy emlék – milyen furcsa ez, hajdanvolt emberek miről nem jutnak utódok eszébe. (“Jaj, kislányom, ott is kék az ég.” – Gondolom azóta egy ilyen felhő szélén ücsörögsz.)

A távolban feltűni egy fura ívű domborulat, láttán kicsire megyek össze, hogy ugyenem…:) Hát dehogynem – Szanda várát közelítjük, nem is olyan vészes úton. Útközben, a faluszélen még megcsodálhatunk egy PléhKrisztust – naiv alkotás, csodálatos a maga műfajában, ha szabad ilyen profán megjegyzést tenni rá. A falu a nagyhétre készülődik, látszik körülötte a bugó kezek nyoma.

És hát a vár… Az utolsó métereket leszámítva nem is olyan vészes a fölfele. Pontőrök kissé inkognitóba vonultak, elsőre túl is robogok mellettük. Megcsodálom a vár maradványait, keresem a keresni valót (utóbb kiderül, az egyik túratárs-pár szinte ráült a ládára, azért nem találtam elsőre.) A lefelé menet sem volt annyira vészes: a sziklák nem csúsznak, jól tapad rajta a cipőm – s bakancsom orra látványától nem látom az alattam elterülő mélységet, tehát ezúttal nem támad be a tériszony. Most megúsztam.:)

Vár után kikapcsol a fejem, csak a sűrű trappra emlékszem az erdőben, szántóföldek szélén – majd lassan felkanyarodunk a kilátóig. Mi ösvényen, a népes nyugdíjascsapat az úton, kisbuszokkal érkezik. A kilátónál csúcsforgalom van hát, szerencsére a pontőrök hátul választottak maguknak egy nyugodt padot. Itt már nagyon jól jött a frissítés és a biztatás: következő ellenőrzőponton vár a híres fánk.:)

A táj lassan ligetessé válik, s üde réteken közeledünk Bokor felé. A kis faluban egy vendégházban vár az utolsó ellenőrzőpont – udvarán terített asztal, csoda finom pampuskával és teával. Mindkettő jó cukros, szinte robban az erekben. Felturbózva robogunk tovább. Pár km-re a falutól elválik a két táv, de minő szerencse:) a köröttem lévő túratársak zöme 45-ön van, nem kell hát egyedül haladnom tovább. Idáig egyedül mentem, de Buják felé haladva beszélgetőtárs is akadt előbb Á., majd a végén M. személyében – így könnyebben elrepül az utolsó félóra.

Bujákra beérve szinte mindjárt az iskolánál találjuk magunkat. Szép kitűzőt, s tájat ábrázoló oklevelet vehetünk át egy helybéli kislány kezéből (akivel megbeszéljük: én itt, ő inkább Budapesten szeretne lakni. Na, akkor cserélünk?:))

Szörpike, szendvics, búcsúzkodás. Jópár km szlalomozás Aszódig, onnan robogás hazafele.

Csuda jó nap volt, köszönjük!

—————————————————————————————————-

Bujáki Kikelet 25 km.(idei túra szezon kezdete)

Idén,mint az utóbbi pár évben az április hónap volt számunkra a túra szezon kezdete. Utóbbi években megküzdöttünk a Hanák Kolossal,de idén úgy gondoltuk kipróbálnánk valami mást is. Így esett a választás a Bujáki Kikeletre. Mellette szólt,hogy a környéken még nem jártunk,és az is,hogy kíváncsiak lettünk a mások által már többször leírt híres fánkos vendéglátásra.

A fél nyolcas rajtnak köszönhetően nem kellett túl korán kelnünk,és így frissebben indulhattunk el az ismeretlenbe. Az indulási pontot könnyen megtaláltuk,hiszen elég sokan érkeztek kocsikkal és így ezen a napon az iskola volt a legfelkapottabb hely a városban. Nevezés után az utunk a boltba vezetett,amit nevezhetnénk első ellenőrző pontnak is,hiszen sok túrázó itt állt meg elsőnek a készleteiket feltölteni.

Az út sok helyen keresztezte a műutat,de ez nem vont le a túra értékéből semmit. A jó időnek köszönhetően nem sok helyen volt dagonya,de ahol volt ott is könnyen ki lehetett kerülni azokat a széles útnak köszönhetően. A részletes és gondosan leírt tájékoztatónak köszönhetően gyakorlatilag nem lehetett eltévedni,annak ellenére,hogy nem sok emberrel találkoztunk a várhoz vezető kaptatóig. Itt az emberek egymásnak adták a “kilincset” az ellenőrző pontnál,ahol csoki volt a jutalom azoknak akik felmásztak a hegyoldalban. A várból sajnos elég kevés maradt meg,és remélem egyszer még valaki lát benne fantáziát,és egy kicsit rendbe teszi a környékét.

A vártól leérve jött számomra a legkellemetlenebb rész. Maga az út nem volt vészes,csak akkor amikor a Sas bérci kilátóhoz mentünk felfelé a tűző napon az alacsony növényzetben. Ekkor mit nem adtam volna egy kis esőért,ami felfrissített volna. Eső nem volt,csak a második pecsét és egy jó állapotban lévő kilátó,amit szépen rendbe hoztak az utókornak.

A kilátótól Bokor felé már az motivált,hogy nemsoká megkóstolhatom a sokak által emlegetett fánkot,így gyorsabban és senki által nem zavartatva haladtunk a falu felé. Megkerülve a falut,könnyen megtaláltuk a harmadik pontot,ahol meg is kóstolhattuk a bokri ellenőrzésnél a valóban kellemes ízű,és omlós finomságot.

A falut teli hassal,és bőven szintidőn belül hagytuk el,így nem kellett sietnünk a célig.

Összességében csak pozitív dolgokat tudok mondani a túráról. Szépen kidolgozott tájékoztató füzet,változatos táj és az a tény,hogy gyakorlatilag nem lehet eltéveszteni az utat annak ellenére,hogy a Cserhát térképemen nem is volt jelölve a szervezők által kitűzött útvonal. Örültem neki,hogy nem olyan úton kellett haladni,amin már előttem jártak,hanem sok helyen az állatokkal egy úton járhattuk.(szinte végig,bakancs helyett állat nyomok voltak az úton.) Néhol bujkálni,néhol pedig derékig érő fűben kellett sétálni. Ezek miatt mondom én,hogy jövőre visszatérünk,reméljük már egy kisebb társasággal.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>