A község története

A község Nógrád megye legkisebb települései közé tartozik. A Meredek-hegy aljában, az egykor vízimalmokat hajtó Bokor-patak partján fekvő települést 1265-ben már említik az oklevelek. Nevét a személynévként használt „Bukur”, ill. bokor – cserje – szóból eredeztetik. 1439-ben Buják várához tartozott , Báthory István kapta meg adományul Albert királytól.

A török hódoltság alatt jelentősen csökkent az itt élők száma. A XVII. század végén újra benépesült a falu. A felvidékről, Zólyom vármegyéből Zólyom mellől, Osztraluka, Alsó- és Felsőbágyon falvakból települtek be ágostai hitvallású tótok, a jobb megélhetés reményében. A vármegyei adóíveken 1715-ben öt magyar és öt szlovák, 1720-ban öt magyar, egy-egy német és tót háztartást írtak össze a településen.

1790-ben épült fel késő barokk stílusban az evangélikus templom.

1863-ban a község teljes egészében leégett.

Az I. világháború előtt és a 20-as, 30-as években a lakosok többsége cselédként, napszámosként dolgozott.

A II. világháború után a mezőgazdaságból élők termelőszövetkezeti formában dolgoztak tovább.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.